Bémenyen a bácsika a kocsmába, a barátai aszongyák neki igyon meg egy jó sört ha mán bément.
– Nekem nem kell, met keserü.
– Nem baj na, hát megcukrozzuk.
– Ó..de ügyes hideg!
– Nembaj ember, megmelegitsük!
– Na jó na legyen!
Meg es melegitik, megcukrozzak, a bácsi jót meghuzza s aszongya:
– Na hej… így mán igen

 

 

 

 

Székely a kocsmába…

0

« Na miccósz?

Hétköznapi jelenet Ixipszilonfalván, avagy miért nem értik a magyarországiak a székelyeket?

Két koma találkozik, az egyiknek be van gipszelve a keze.

-Szerussz, komám, hát téged mi lelt? Bényultál a prizába oszt odavágott?
-Ne es kérdezd! Szombaton aszongya ja zasszon, vágnánk le a csekát.
Átal es mentem a henteshez, oszt ott előre koccintottunk párat. Addig, addig, míg megsuvvadtam, oszt az asztal alá sirültem. Az ebadta elkezd csúful csinálni, hogy olyan csajbota vagyok, ejsze ma már nem es leszen semmi. Hát bőcsködésbű azért es felmentem az állásba szalmáért a perzseléshez. Hát ahogyan mengyek felazon a lajtorján, csak fordult egyet velem a világ, onnét lesuvvadtam, s csak az urdzsencán tértem magamhoz. Nosza az orvos ismerős volt, hamar megcsinálta a jesírét, adott adeverincát a munkahelyre, oszt mehettem es. S te? Olvasom tovább