Miért nem értik?

Hétköznapi jelenet Ixipszilonfalván, avagy miért nem értik a magyarországiak a székelyeket?

Két koma találkozik, az egyiknek be van gipszelve a keze.

-Szerussz, komám, hát téged mi lelt? Bényultál a prizába oszt odavágott?
-Ne es kérdezd! Szombaton aszongya ja zasszon, vágnánk le a csekát.
Átal es mentem a henteshez, oszt ott előre koccintottunk párat. Addig, addig, míg megsuvvadtam, oszt az asztal alá sirültem. Az ebadta elkezd csúful csinálni, hogy olyan csajbota vagyok, ejsze ma már nem es leszen semmi. Hát bőcsködésbű azért es felmentem az állásba szalmáért a perzseléshez. Hát ahogyan mengyek felazon a lajtorján, csak fordult egyet velem a világ, onnét lesuvvadtam, s csak az urdzsencán tértem magamhoz. Nosza az orvos ismerős volt, hamar megcsinálta a jesírét, adott adeverincát a munkahelyre, oszt mehettem es. S te?
– Itt né, piacon voltam árdét s gogost vettem az asszonnak, tegye el télire, meg vinetét. No de jer bé a bodegába, ne fonákoljunk itt künn.

Bémennek a kocsmába, s pálinkát rendelnek. Közben beszélgetnek.

-A pityókád milyen lett?
-Óó, haddee, a csimasz mind megmocskolta! Felit ganyéra hánytam.
Tegnap megfolyattam a tehenet Dénkónál, aztán még reggelibe felmentem az esztenára az ordáért…. Be doncs a lajbid, ejsze degenyeges?
-Az, a sú suvassza meg! Esszefentem Pistánál a pajtában. Olyan egy fuzsitus, tajdok ember az, mindent elszeplet. Addig szökdösött a degenyeges bidonnal, míg csak esszefent. Te, hallod-e? Falunk-e egyet?
Erősen gyenge lettem ettő a pálinkától, valami fel kő szíjja.
-Marika, jöszte-sze? Hallod-e lelkem, van-é valami embernök való?
-Málé berbécsflékennyel, száraszfuszulyka fasírozottal vagy tojásos szelet szalmapityókával.
-Az első jó leszen, de mozgasd a farcsokodat!
-No, s a legénykéd?
-Megyeget felazon.
-No, úgy es kell, isten éltesse! …. Tegnap bésirült a kapun egy emberizink, ejsze valami romány pópa lehetett, mert valami biszerikáról gajdogott. Egyet mondott mióta bégyütt, annyit bogyánkodott, s dísztelenkedett, hogy mondom neki táguljon de izibe, mert úgy elvacskolom a kujakommal, hogy egy hétig aprószeget szar! Nagyon ergenyős voltam, mert az asszon feldühített, hogy én csak zakotaságot gyűjtök a fészerbe, oszt a csürkék má bé se férnek. Közbe ő pakol el mindent, a múltkor es nem kaptam a ruzsbát, peddig mentem vón bognyesni, csak elébb a motrát kellett megcsináltassam. De hallom, te radinába voltál Ferkóéknál…
-Az, az, a kicsi Ferkó addig addig sertepeltélt a Hajdóék leánkája körül, míg csak megpetélte még az őszön. El is vette, s most radinába voltunk, fájintos küsded. Teszta apja, mikor tisztábo tette az anyja, még kukra állt a rucahergelője.

Falnak, közben az egyik lenéz a sarokba, s meglát egy egérfogót:

-Ne te, féregüttető! Nálunk es, mind esszemocskolta a féreg a téli almát! Addig addig kasmatolt, hogy megelégeltem, s észereztem volt egy ilyet. Ügyesen elhelyeztem s a féreg hamarjába béfinyelődött a kötőbe.
Akkor behajítottam azt a bogyán piszut, oszt az szétfancsikolta. Pont akkor jött Árpika, hogy köszörülöm meg nékije a fészit, mert megyen bogvágónak a baksásokhoz. Őszig odaleszen, elékeresi a lakodalomra valót. Ügyes legénke az, deszkurkálja magát mindenhol. A multkor es bévitte a polic, mert a primár autóját oldalba vizelte. Nno, annál se te buletin, se te semmi., de addig-addig forgatta magát, hogy csak megszkapált. De az apja nem volt ilyen lágyszívű! Mikor meghalotta micsinált az a fataró fia, olyan kalafintát lekevert, hogy egyik szeme a másiktól puliszkalisztet kért. Nem es kapott születésnapjára se tréninget, se ádidászt, pedig bé volt neki ígérve.
-Nno, jó van komám – emeli poharát a másik – gittyre véle, mert ippeg ebbedek el, s odakünn es ihesedik már. S ha idejébe nem érek haza, még ellazsnakol az asszony a laskasirítővel, vagy a lapittóval.
-Egészségedre!
-Itt ne hagyd a pungádat!
-Igaz te, abban vannak a borkányok, mibe fogja eltenni az aszony a peccsdzsemet?
-Nno, sirülök én es, mert az ángyóm bénéz ma este hozzánk.
-Aztán ne mecseregj hazáig!
-Haddee, no, megbütülöm az utat, mert igencsak mehetnék. Nno, szerussz!
-Szerussz!